Kispiac

Kispiacot 1935-ig a legjobb térképeken is hiába keresnénk kitűnő fekvésű helyén. A település a Telecskai domboknak - errefelé Orompartnak nevezik - az egykor nagyobb hírnévnek örvendő Körös és a Járás kietlensége által körülölelt termékeny területén található, ahol a homok a fekete földdel, a dombhátak a legelőkkel, ezek pedig a rétséggel futnak össze, s ez kicsiben egész Észak-Bácska képét varázsolja elénk. Körös-piac (Kiriška pijaca), avagy 1938-ban már véglegesen Kispiac ennek ellenére ősi, vérzivataros múltú települések kései örököse, amelynek emlékét már csak egy-egy névben őrzi a mai köztudat, és néma tanúként néhány ősi sír. Az 1964-ben, a Körösoldalon feltárt honfoglaláskori lelet a legjelesebb, árulkodik az ember korábbi jelenlétéről.

A középkorban két falu is feltűnik ezen a változatos arculatú tájon. Először Puszta-Egyház (Pusta Igház), amely több évtizedes török uralom után, 1590-ben is 22 adózó házzal bírt (Zenta viszont mindössze nyolccal). Valamivel később jelenik meg Vastorok, Vastorka, de aztán, ki tudná már, milyen körülmények között, a pusztulás, pusztaság vette át évszázados uralmát és a Puszta-Egyház elnevezés azt sejteti, nem is először.

Ezután csak nevek villannak fel, elferdülve, de mégis nyomon követhetően: Puczai puszta, Pucsut, Pucs, majd Stara Torina, s innen már csak egy lépés a népi magyarázókészség nyomán megszületett Szalatornya. A másik név, a Vastorok kifejezés története sem nélkülözi a regényességet, amelynek Alsó- és Felső-Ostorakként, Ostoraként és végezetül Ostorkaként, Ustorkaként követhetjük "színeváltozását", a névmagyarázat pedig szinte magakelletően kínálkozott: a falu "olyan messzire esett mindentől, mint az ustor leghegye - így lett Ustorka".

Természetesen idő közben a történelemben is jónéhány sorsdöntő fordulat következett be. Eltűnt a török világ, az 1690-es években a tiszai határőr-vidékké szerveződő Martonos vonzáskörzetébe került ez az egész terület, és annak jó vagy rossz sorsában hosszú ideig - mondhatjuk még ma is - osztozik.
A kiváltságokat élvező martonosi szerb határőr lakosság mellett - a nemességre emelt Eremic, Durišic családoknak a Körös kispiaci részén is voltak birtokaik - az 1750-es évek elején a magyar telepesek is megjelentnek. Egyr észük, a legszegényebbje, zsellérként a nagy- és középbirtokosok földjén dolgozott, éppen csak a betevő falatért. Ekkortájt alakult ki a vidékünket oly jellegzetessé tevő tanyavilág és az ennek vetületeként formálódó "kétlakiság", a nyári "tanyázás" és a téli bentlakás.

Az emberelhagyta táj tehát ismét benépesült, az 1860-ban is meglévő "rengeteg" épület (a jelzőn nagyságot kell értenünk) romjai mellé, vagy talán némileg azokból épülve felbukkantak az első épületek, s beléjük szegény "tanyások" kerültek, sőt egyesek kis földterülethez jutva maguk is építéshez láttak.
A tanyavilág tovább gyarapodott. A martonosi szállások, Köröspart, Ostorak, Sztára Torina vagy Szalatornya nevekkel jelölt vidéken megjelent az első iskola (1874-ben az Országúti iskola), egy nevezetes, a betyárok által is látogatott csárda, s a vidéket át-meg átszövő dűlőutak jelentősebbjeit tanyasorok kezdték ékesíteni, s ezek már az eljövendő települések, tanyaközpontok csíráit rejtették magukban.

Ekkor, a századforduló évtizedeiben, az árutermelés megkezdődésével, az egyre dinamikusabbá váló közlekedés révén - az első műutak is megépültek a közelben - előtérbe került és egyre döntőbbé vált a mai Kispiac területének kedvező helyzete, hiszen a legkülönfélébb mezőgazdasági termelésre szakosodott települések középpontjában fekszik, és kitűnő lehetőséget kínál a szabadkaiaknak, horgosiaknak, királyhalmiaknak (Bácsszőlős), kanizsaiaknak, oromiaknak, a későbbi velebitieknek, oromhegyesieknek, csantavérieknek, stb., hogy búzából, kukoricából, borból, gyümölcsből, jószágból mutatkozó többletüket - néha természetben is - más árura cseréljék.

A pezsdülő gazdasági élet hatalmas hetipiacokat tett szükségessé, amelyek a kocsmák, boltok (Ilija-kocsma, Vörös-kocsma, Kenyeres-kocsma, Goldstein) érdekövezetében, tulajdonosaiknak a martonosi bírókra és "községi atyákra" gyakorolt váltakozó anyagi befolyásának megfelelően a mai Kossuth utcának hol az egyik, hol a másik végén, hol pedig az országút mellett "látszottak célszerűnek", s nevük hol Gonszter-piac volt, hol pedig egészen más, és egészen a felszabadulásig nagy- és kis piacok jelentős színhelyeként tartották számon.

Az egyik kiemelkedő gazdasági tevékenység vonzza a másikat is: fellendült a szőlészet, földművelés, rideg állattartás, a Körösön gazdasági halászat is folyt egykor, de szeszélyes vize hatalmas kerekeket is forgatott méltóságteljes lassúsággal: a gabonát őrlő hét vízimalomét, a potyogókét. A háziipar, főleg a Martonosról származó kosárfonás is virágzott. A környező települések közvetlen szomszédsága azonban minden előnye ellenére károsan is hatott: Kispiac önálló faluként sehogy sem tudott lábra állni.
A falu elmaradottsága, "istenhátamögöttisége" csak az 1950-es, 60-as években tűnt el igazán: a villanyárammal, műúttal, az erősödő iskolahálózattal és öntevékeny kulturális élettel, majd az egészségház, a művelődési otthon megépítésével, a horgosi Bácska MIK helyi részlegének terebélyesedésével.

Kispiac jövőjének mindez biztató távlatát jelenti, és azt, hogy az itt élő közel 2000 főnyi, jellegzetes néprajzi hagyományait híven őrző, de fejlődőképes, életrevaló lakossága figyelmet és rokonszenvet érdemel.

(www.kanjiza.rs)

 

 

Etno kuća kod Kiriša u Malim Pijacama 
Farma koza u Malim Pijacama 

Turizmus
Fő tér 1., Magyarkanizsa
Tel/Fax: 024/873-249, 024/875-166 lokal 230
Üzenet küldése