Martonos és Kishomok

Martonos 

Martonosról az írott forrásokban először 1237-ben történik említés, a Martinus nevű kolostor kapcsán, amelyet a tatárjárás után ismét felújítottak. Egy nemesi birtok határleírása nyomán 1335-ben martonosi nemesekről esik szó, például Bekusról, Martonosi Lőrinc fiáról, később pedig Pestyéni István de Martonos-ról is. A határleírásról szóló okirat szerint Martonos Ludasegyházzal, Gyékénytóval, Pusztaegyházzal (a mai Szalatornya) szomszédos település.

A Martonos településnév eredetéről nincsenek pontos adatok. Kovács Istvánnak, a falu egykori jegyzőjének 1864-ben kifejtett véleménye szerint egy Márton nevű halász élt ezen a helyen "az Aranyhegyen", vagyis azon a magaslaton, amelyen a mai falu is van. Valószínűbbnek tűnik, hogy az itt épült Szent Márton kolostorral áll kapcsolatban a név, esetleg a Tisza meredek partját jelölő "mart" szóval.

A későbbiekben a falut a törökdúlás kapcsán emlegetik, például Tinódi Lantos Sebestyén krónikás énekeiben bukkan elő. Többször vált lakatlanná ezekben az időkben, de mindig újra benépesült. Köztudott, hogy 1552-ben a magyar hadak arattak itt jelentős győzelmet, de 1554-ben már török kézre került, három megmaradt adózó házzal, ám 1569-re ez a szám jelentősen megnövekedett.

Evlia Cselebi, a híres török útleíró a következőket jegyezte fel erődítményéről: "Martonos vára az építőjéről elnevezett régi hely, 1554-ben foglaltatott el... Várparancsnoka és 15 várkatonája van. Vára a Tisza folyó partján fekszik. Külvárosa 150 nádas magyar házat és egy templomot foglal magába."
1686 októberében ez a falu is felszabadult a törökök alól, sánca pedig ezek után a határőrvidék részévé vált, 50 gyalogossal, 25 lovassal és mintegy 300 adófizető személlyel. A későbbiekben a Rákóczi-féle szabadságharc idején többször felgyújtották. A magyar lakosság újbóli betelepedése az 1750-es években indult el, akik Mária Terézia rendeletével 1774-ben kaptak a szerb lakossággal azonos jogokat. A katonai sánc tisztjei is tőle kaptak nemesi kiváltságokat és 60 hold földet (az Egrešic, Durišic és az Eremic családok).
A falunak 1771-ben már 206 háza volt, az 1784. évi összeírás szerint pedig már hozzá tartozott Felső- és Alsó-Pucs, illetve Felső-Ostorak pusztája, határa pedig 17.848 kataszteri holdat tett ki.
Végül 1870-ben a falu megváltotta magát az úrbéri terhek alól és a külsőségek lassú betelepítésével, a tanyavilág kialakulásával fejlődésnek indult.

Martonosnak eredetileg nagyon kedvező volt a fekvése, ám a Tisza árszabályozásával, medrének megváltoztatásával ezt az adottságát elvesztette. Ma vasútállomása és autóbusz-összeköttetése jelentős. Valamikor a Tiszán komp is közlekedett Keresztúr felé, de a kanizsai híd megépítésével elvesztette jelentőségét.

A mai Martonos falu jellegű település. Lakossága főleg mezőgazdasággal, zöldségfélék, paprika, burgonya, hagyma termesztésével foglalkozik, és fejlett az állattenyésztése is. Jelentős hagyománya van a kézműiparnak, hiszen az első céhek már 1826-ban megalakultak. Híresek voltak és maradtak a martonosi kosárfonó műhelyek és paprikaszárítók. Az igazgatás a helyi irodában és a helyi közösségben folyik.

 

 

 

Kishomok

Kishomok új település, mely a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben jött létre. 1881-ben még csak 7-8 háza volt, a homokterületen áthaladó út mentén. Kialakulása egyrészt annak köszönhető, hogy a felparcellázott területet a földnélkülieknek telekként eladták, másrészt közlekedési szerepének.

A mai település történeti magva a régi szabadka-kanizsai kocsiút egy szakasza, amely Martonost is összekötötte Szabadkával. Még nagyobb szerepe volt a 18. században, amikor a martonosi, kanizsai, szabadkai katonai sáncokat kötötte össze. Ebből ágazik ki két másik helyi jellegű út: az egyik a Nagy-járásra vezet, a másik pedig a martonosi határ legtávolabbi pontjai felé. Ennél az útkereszteződésnél volt egy csárda és pihenőhely, illetve az Eremic (Eremics) nemesi család tanyája.

A mai falucska négy utcából áll, illetve több szétszórt tanyacsoportból. Ezen a területen két talajtani határ is található: nyugaton a sárga és a fekete homok, keleten pedig a sárga homok a réti feketefölddel érintkezik. A környéken van két jelentős halom, a Nagy-halom és a Kettős-halom, amelyek a valamikori birtokok határát jelezték.

A falu másik, tréfás neve a Neszür, ami az itt jelentős szőlőkkel, borászattal kapcsolatos.

(www.kanjiza.rs)

Ribolov 

Turizmus
Fő tér 1., Magyarkanizsa
Tel/Fax: 024/873-249, 024/875-166 lokal 230
Üzenet küldése